Chip 1996 April

home *** CD-ROM | disk | FTP | other *** search

/ Chip 1996 April / CHIP 1996 aprilis (CD06).zip / CHIP_CD06.ISO / hypertxt.arj / 9401 / MAGAZIN.CD < prev next >

Wrap

Text File | 1994-11-26 | 27KB | 421 lines

@VSOTE Network@N @VA gyógyítás hálózata@N A hagyomány szerint a seb begyógyul, ha pókhálót tesznek rá. îrásunknak azonban semmi köze a háborítatlan múlt szimbólumához. Éppen ellenkezôleg: a Semmelweis Orvostudományi Egyetem számítógépes hálózata folyamatos fejlesztés tárgyát képezi. Telepítésének célja azonban azonos ama bizonyos hálóéval: a lehetô leghatékonyabb betegellátás. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem SOTNET névre keresztelt számítógépes hálózata, amelynek építése 1989-ben kezdôdött, jelenleg 700 számítógépet köt össze; optikai szálas és azokon kívül elhelyezkedô klinikái között a Duna mindkét oldalán a Matáv alépítményében futnak Budapest felszíne alatt -- kezdi a számítógépes hálózat bemutatását @KDr. Sali @N @KAttila, a SOTE Számítóközpontjának@N igazgatója. @VÅltalános szolgáltatások@N Az elsô kérdés egy számítógépes hálózattal kapcsolatban mindig az, hogy mi célból kívánjuk kiépíteni. Az orvostudományi egyetem hálózata részben olyan szolgáltatásokat nyújt, amelyek minden egyetemre, oktatással és tudományos kutatással, fejlesztéssel foglalkozó intézményre jellemzôek. Értem ez alatt elsôsorban az elktronikus levelezést, amely összezsugorította a világot és megszüntette a kutatási monopóliumokat. Azáltal, hogy 1990 óta Magyarország is rákapcsolódhatott a nemzetközi hálózatokra, elérhetôvé vált egy nagyon kényelmes és gyors kutatási és oktatási együttmûködési lehetôség a világ vezetô egyetemeivel. A kutatóknak csupán meg kell keresniük a megfelelô partnerkutatókat, mert a napi információcsere technológiája rendelkezésre áll: egyetemünk tagja több nemzetközi hálózatnak (INTERNET, EARN és BITNET). E három hálózaton keresztül gyakorlatilag a világ bármely ismert egyeteme elérhetô. A hálózat másik nagy alkalmazási területe a szakirodalmi adatbázis elérhetôvé tétele. Ezeket az adatbázisokat lézerlemez-készleteken hozzák forgalomba, melyeket egy-egy intézmény megvásárol és központi gépén tárol. Az orvosi egyetemen a legkeresettebb a MEDLINE nevû teljeskörû orvosi szakirodalmi adatbázis, mely tartalmaz minden 1968 óta megjelent, jelentôséggel bíró publikációt: és ami a kutatás szempontjából rendkívül jelentôs, hogy a hálózat bármely gépérôl, gyakorlatilag a kutató íróasztaláról elérhetô. Ez annyira jó szolgáltatásnak bizonyult, hogy igénybevétele egy-két napon belül tömegesen elterjedt a klinikai és intézeti oktatók, kutatók körében. A hálózat további általános jellegû alkalmazása a listserver szolgáltatás. A világban az azonos érdeklôdési körû emberek nagyon sok számítógépes csoportot hoztak létre, amelyek tagjai párbeszédet folytatnak egymással szakmai jellegû problémáktól kezdve egészen a hobbi-vonatkozású kérdések megvitatásáig. Természetesen orvosi csoportok is léteznek: ezek között olyan speciális esetek leírásai keringenek, amelyek kezeléséhez tanácsokat véleményeket kér küldôjük. A hallgatói információs rendszer adatbankja az egyetemistákról szóló minden olyan információt tartalmaz, ami az egyetemi állampolgárokról hivatalosan nyilvántartható. A hallgatók számára olyan adatbankok is elérhetôek, amelyek révén tájékozódhatnak a külföldi egyetemek ösztöndíjkínálatáról. A hálózat az oktatásban is jelen van: információ technológiai oktatás az elsô évben folyik. Ekkor tisztázódnak a számítástechnikai fogalmak, mivel a hallgatók e tekintetben eléggé homályos ismeretekkel érkeznek a gimnáziumokból. Itt tanulnak elôször a hálózatokról és arról, hogy hogyan lehet az egyetem hálózatán belül kommunikálni, illetve kimenni más, nemzetközi hálózatokra. Ötödéven kerül sorra kötelezôen választható speciálkollégium keretében az Egészségügyi Informatika oktatása. A tantárgy iránt nagy az érdeklôdés, a hallgatók döntô többsége az informatikai rendszerek megismerését választja, amelyekkel tanulmányaik befejeztével azonnal találkozni fognak. Két számítástechnikai laboratóriumunk lokális hálózattal felszerelt, melyek az egyetemi hálózat részét képezik, és a leendô munkahelyek információtechnológiai környezetét biztosítják. Lehetôség van posztgraduális tanulmányok folytatására is, mivel minden klinikán szükséges néhány olyan munkatárs jelenléte, aki a hálózati szoftver kezeléséhez is ért, nem csak az alkalmazási szoftverekhez, amelyeket mindenki használ. @VSpeciális alkalmazások@N A hálózat sajátosan orvosegyetemi alkalmazásainak felsorolását kezdjük a nemzetközi adatszolgáltatási kötelezettséggel (pl. a vesetranszplantációról szóló jelentés és más, a konkrét orvosi munkával kapcsolatos információszolgáltatás). A számítógépes hálózatra épül a most bevezetett teljesítmény szerinti finanszírozási rendszer is: 21 klinikánkról begyûjtjük az összes ott kezelt, onnan eltávozott fekvôbeteg adatait (diagnózis, terápia) ami alapján betegségcsoportokba soroljuk be ôket; ennek alapján dôl el, hogy a klinika milyen támogatást kap az Országos Egészségügyi Pénztártól. Ugyanez a rendszer mûködik a járóbetegek ellátásánál, akik esetében csak a beavatkozásokat kell jelenteni. Ezek az adatok határozzák meg az értékelés alapját képezô ""német" pontszámértéket. A teljesítmény szerinti egészségügyi elszámolási rendszer egészen pontosan úgy mûködik, hogy a fekvôbetegek esetében meghatározott betegségcsoportokhoz (leegyszerûsítve: a kezelés szempontjából azonos költségszintû betegségek kategóriáihoz) állandó pontértéket rendeltek, amelynek forintértéke változó. Ugyanez vonatkozik a járóbetegekre, ahol az országos szinten begyûjtött pontszámot elosztják a biztosítónál adott hónapban rendelkezésre álló pénzzel, és megkapják a pontértéket. Hálózatunknak ez az egyik legfontosabb rendszere: a hozzá tartozó adaszolgáltatást teljesen on-line módon tudjuk végezni, a klinikák központi gépérôl vonalon kérjük le a havi teljesítményadatokat. A SOTNET speciálisan orvosi alkalmazása: a teljes gyógykezelési folyamat a klinikákon, pontosabban a gyógyítási folyamat során keletkezô valamennyi információ feldolgozása a számítógépes hálózat révén történik. A felvételtôl kezdve számítógépen végigkísérhetô a beteg állapotának alakulása: milyen betegségben szenved, mi a diagnózis, mi a terápia (gyógyszerek, mûtét stb.) és mikor távozott gyógyultan; ezek alapján készül el azután a zárójelentés, szintén számítógépen. A klinikai információs rendszer egy fekvô- és egy járóbeteg alrendszert tartalmaz.A járóbeteg szakregiszter feladata (a teljesítményelszámoláshoz kötôdô adatszolgáltatáson túl) a konkrét orvosi tevékenység segítése: minden páciensnél teljes részletességgel dokumentálja az anamnézist, a pillanatnyi státust, a leírt betegség rizikófaktorait, a labor- és a képdiagnosztikai vizsgálatok (ultrahang, röntgen) erdményeit. Rögzíti, hogy mi történt a beteg legutolsó megjelenésekor és ütemezi a következôt. Ha a páciens nem jelenik meg a jelzett idôpontban, akkor a rendszer figyelmeztet erre. A részletes dokumentációt nyilvántartó szakadatregiszter nem fûzôdik minden járóbeteghez, mert nem minden betegség kelt tudományos érdeklôdést. Ilyen fajta adatrögzítésre csak a kiemelt betegségek eseteinél kerül sor (pl. magas vérnyomás, hipertónia-, csonttumor-, csípôficam-, immunológiai adatbank kialakítása). Ezek a szakadatregiszterek tehát egy-egy olyan betegségfajtával foglalkoznak, amely valamilyen szempontból országos jelentôséggel bír. Az évek során rögzített és megôrzött adatokra is támaszkodó kutatás célja mindig az, hogy a diagnosztizálás pontosabb, a terápia eredményesebb legyen: pl. a népbetegségnek számító magas vérnyomást miként lehet kombinált támadáspontú gyógyszerekkel kezelni, ami egyrészt hatékonyabb, másrészt a gyógyszerek káros hatását csökkentô módszer. A hálózat sajátos alkalmazásainak sorában a Laboratóriumi részrendszer következik, amely a kémiai laboratóriumi vizsgálatokat, vagyis a vizsgálati helyek munkáját ütemezi (bekapcsolja a vizsgálati automatákat: a számítógép vizsgálati programot ad, majd lekéri a vizsgálati eredmények adatait és elkészíti a leletet). A Laboratóriumi részrendszer összerendezi a betegek adatait a mintaadatokkal, a minimálisra csökkentve ezzel a tévesztés veszélyét. A lelet menetközben is lekérhetô on-line tájékozódás céljából, de ez az eredmény még nem hivatalos, csak ha már kinyomtatásra került, és azon a labor igazolta a vizsgálat hibátlanságát. Ez a rendszer minôségelenôrzést is végez és kiszámítja a vizsgálatokra ráfordított anyagok költségét. A költségek megismerése ma már nagyon fontos tényezô. Hasonló feladatokat lát el a Képdiagnosztikai (komputertomográfia, ultrahang és röntgen) részrendszer is. Itt húzható meg a határa az orvosi egyetem azon informatikai rendszerének, amelynek adatait on-line lehet átrendelni egyik klinikáról a másikra. A képek on-line hozzáférhetôsége, processzálása, forgatása, kiélesítése egyelôre kivétel, mivel ez olyan nagy teljesítményû berendezéseket igényel, amelyek tömeges beszerzése most nem áll az egyetem módjában. Emellet létezik még Mûtéti rendszer is, ami a mûtétek ütemezését és dokumentálását végzi: nem magát a mûtétet vezérli a számítógép, hanem a vele kapcsolatos, illetve az operáció során keletkezô információkat tárolja. Magyarán: a járó- és fekvôbeteg-ellátás és -ápolás összes mozzanatában keletkezô információt számítógépen tároljuk. Egy nagyon kézenfekvô, további hálózati alkalmazás: a klinikákról lehet on-line gyógyszert rendelni az egyetemi központi gyógyszertártól, ahol a készletezés a Gyógyszerrendszer segítségével történik. Erre Európában sincs sok példa, csak az USA-ban mûködtetnek hasonló, tehát betegig lemenô gyógyszeradagolási rendszereket. Ennek folyamata az, hogy a nagyvizitrôl számítógépen készül egy lista; ezen szerepel, hogy a beteg az elôzô 24 órában milyen gyógyszert kapott: ha nincs változás, jóváhagyják, ha van, akkor módosítják, és ezek az adatok azonnal bekerülnek a számítógépbe; ennek alapján készül egy rendelés: ha az osztályos készletbôl kielégíthetô, akkor így oldják meg, ha nem, akkor továbbmegy a rendelés a klinika gyógyszertára felé, ha ott sincs megfelelô mennyiségû gyógyszer, akkor küldik tovább az egyetemi gyógyszertár felé. Tehát a legpontosabb igény ismeretében rugalmas, napi gyógyszerellátás folyik, ennek következtében nincs szükség nagy készlet raktározására. A Gyógyszerrendszer komoly orvosi támogatást nyújt: miután az orvos felírt egy gyógyszert, az átfut egy ellenôrzésen, amely figyeli: a kontraindikációt, a gyógyszerek közötti olyan kölcsönhatásokat, amelyek a betegre nézve veszélyesek lehetnek, az adagolás eltér-e az a szokásostól, a minimális adagolási idôtartam betartását stb. A Gyógyszerrendszer lehetôvé teszi, hogy betegre visszavezetve tételesen figyelhessük a gyógyszerfogyasztást, annak hatékonyságát, mivel az adatok egyeztethetôk a kezelés valamennyi információjával és lemérhetô, hogy azonos betegségek esetében alkalmazott eltérô gyógyszerterápiák közül melyik bizonyul hatékonyabbnak. Figyelhetôk az orvosok gyógyszerezési szokásai, és még az is kiderül, hogy mennyi gyógyszer tûnik el, ami szintén nagyon fontos tényezô, mivel a gyógyszerárak határa a csillagos ég, és azt lehet mondani, hogy az egyetem költségvetésében a gyógyszerköltség az egyik legnagyobb tétel. Mivel a SOTNET egy integrált rendszer, nagyon lényeges jellemzôje, hogy egy betegre vonatkozó adatot csak egyszer kell bevinni a számítógépbe, mert a modulok átveszik azt egymástól a hálózaton keresztül. A labor pl. átkéri a beteg adatait, elkészíti a leletet és visszaküldi, ami nagymértékben megkönnyíti az amúgy is túlterhelt nôvérgárdánk munkáját. @VMaga a hálózat@N A SOTNET számítógépes hálózat felépítése a következô: gerincvezetéke egy 10 eres optikai kábel, ami a Nagyvárad tértôl az egyetem Elméleti tömbjének épületébôl indul, és az Üllôi út alatt a Külsô és a Belsô Klinikai tömbön keresztül éri el a Puskin utcai Elméleti tömböt. A tömbökön belül optikai csatolók (HUB-ok) kötik össze a klinikákat és az intézeteket 4 eres optikai kábelekkel. Minden egyes klinikához és intézethez 4 eres kábel megy (kettôt a számítógépes hálózat használ, kettôre pedig a telefonhálózatunkat szeretnénk telepíteni), vagyis a SOTNET az intézményekig bezárólag teljes egészében optikai kábelre épül. (Miért? A hálózatépítésnek az a -- szerintünk is jó -- filozófiája, hogy a nagy költségtételû és nehezen lecserélhetô helyekre a lehetô legjobb terméket kell telepíteni. Az optikai kábelnél nem is a kábel ára magas, hanem a behúzás költséges: viszont erre az alapra építve lehet fejleszteni a hálózatot, hiszen az optikai kábel lehetôségeinek teljes kihasználásától még messze vagyunk, a gépek, csatlakozók kisebb gyorsasága miatt. A kezdetekhez képest azonban már így is a négyszeresére növeltük a hálózat teljesítményét.) Egy-egy klinika, intézet önmagában is (lokális) hálózat, átlag 20-30 PC-géppel; itt a serverek 386-486-os AT-gépek, az egyes állomások pedig zömmel szintén AT-k, bár vannak még XT-k is. (A hálózatot akkor kezdtük kiépíteni, amikor még embargó alá estünk, és nem volt lehetôség más gépek beszerzésére, sôt néha hallgatni is kellett arról, ami az egyetemen folyt: az országban pl. mi voltunk a másodikak, akik optikai kábelt használtak hálózat telepítéséhez.) A klinikai hálózatokat két serverrel látták el, mert abszolút biztonságra kell törekedni, a kórtermekben és az ambulanciákban, laborokban stb. elhelyezkedô állomásokat koax-kábel köti össze. Ezek részben ARCNET, részben pedig ETHERNET fizikai hálózatok: elôbbit folyamatosan cseréljük le az utóbbira, amely lényegesen fejlettebb. Az optikai hálózat is ETHERNET, tehát adatátviteli sebessége 10Mbit/s. Maga az optikai hálózat lehetôvé tenné a 100 Mbit/s sebességet is, de az ETHERNET csatolók miatt ennek csak a tizede érhetô el. A négy nagy tömböt egy ROUTER fogja össze, amely nagyon magas intelligenciájú gép: chipjeibe beépítve tartalmazza a rendszer irányításának programját. Ehhez a hálózathoz csatlakoznak nem tömbben elhelyezkedô pesti klinikáink (I. és II. Gyermekklinika stb.), szintén optikai kábelen keresztül, a budai klinikáink pedig (Ér- és szívsebészeti klinika), mivel távolabb vannak, bérelt telefonvonalakon kapcsolódnak a hálózathoz. A hálózathoz csatlakozik az Akadémia Orvoskutató Intézete, az Országos Közegészségügyi Intézet, az Országos Kardiológiai Intézet, tehát a SOTE intézményei mellett a velük együttmûködô orvosi intézmények is. A hálózat inhomogén, ami azt jelenti, hogy különbözô kategóriájú gépek helyezkednek el benne: jelenleg 700 számítógépet kapcsol össze. A gépek döntô többsége PC AT és a klinikákon található. A központi gépparkot viszont Micro VAX 2000, 3500, 4000-es gépek alkotják, továbbá egy SUN SPARC 10-es, amely alapvetôen a hálózat vezérlésére szolgál. Ezek már magasabb kategóriába tartoznak. Inhomogén a számítógépes rendszer olyan szempontból is, hogy különbözô protokollokat használ: az IPX és TCP/IP protokollt elsôsorban PC-gépeken, a DECNET protokollt pedig a VAX gépeken. A TCP/IP egy nemzetközi szabvány, amellyel lehet különbözô hálózatok között is forgalmazni; de mivel alapvetô szempont volt, hogy minden állomásról minden állomás elérhetô legyen, az IPX protokollú gépek (Novell Netware 2.11-es és 3.11-es hálózati szoftverrel vezérelt PC-s helyi hálózatok) és a DECNET protokollú gépek között egy GATEWAY kapuszoftvert kellett építeni: ez nem saját fejlesztés, a Mûegyetem készítette el számunkra. îgy lehetôvé vált, hogy minden állomás -- beleértve az egyetem Gazdasági rendszerének (humán erôforrás, pénzügyi és készletadatbázis) állomásait is -- elérjen minden állomást. @VArchiválás, kapcsolatok, adatvédelem@N A SOTNET archiválási rendszere is sajátos. A klinikák vezérlôgépein 2 évig ôrizzük minden beteg adatait. Ezt követôen a minden klinikai tömbben megtalálható központi vezérlôgépre kerül a dokumentáció, ahol további 5 évig megtartjuk. Ennek leteltével az adatok a törvényben elôírt 35 évig a Micro VAX gépek lézerlemezein tárolódnak, évenként csoportosítva. A SOTE-n ápolt betegekrôl készül egy azonosítót és évet tartalmazó szûkített adatbázis, amelybôl a régebben kezelt betegek adatai érhetôk el. Reméljük, hogy ezzel az elektronikus archiválással kiválthatjuk az elavult papírkartonos rendszert, valamint hogy ezt a lézerlemezes adattárolást jogilag is el fogják ismerni. Ez ti. egyszer írható lemezeken, WORM-okon történik, vagyis utólag fizikailag is lehetetlen manipulálni ezeket az adatokat, tehát azok egy esetleges késôbbi per esetén teljesen korrekt információkat szolgáltathatnak. Egyelôre azonban még az elsô hét éven belül vagyunk, a hálózatunk nincs olyan idôs, hogy a betegek adatait WORM-ra kellett volna írnunk. A törvényesítést egyébként korábban a KSH kezdeményezte, de mivel megszûnt részérôl a felügyelet, így a folyamat leállt; mi azonban ismét indítványozni fogjuk az elektronikus médiákon tárolt dokumentáció jogi elismertetését. A SOTNET más hálózatokkal is tartja a kapcsolatot: a Puskin utcai tömbnél, az egyetem utolsó Elméleti tömbjénél található egy router, itt csatlakozik az ELTE Atomfizikai tanszékének hálózatára, vagyis arra a számítógépes egyetemi gyûrûre, amit a Mûszaki egyetem, az ELTE budai épülete és a Közgáz alkot a Petôfi és a Szabadság hídon keresztül összekapcsolva; ennek a számítógépes gyûrûnek egy lába a Múzeum körútig nyúlik le; mi ezen a ponton csatlakozunk és jövünk ki az Üllôi úton (ez a hálózat, mely a Puskin utcai tömbig terjed, a SOTE tulajdonát képezi és a Matávtól bérelt alépítményben fekszik). A SOTNET-nek a Közgázról és az ELTE-rôl van kimenete a nemzetközi hálózatok felé, ezenkívül tagja a Magyar Akadémiai Hálózatnak, ami a magyar egyetemek és kutatóintézetek informatikai hálózata, s azon keresztül is csatlakozik a világ felé. E három csatorna közül kettô 64 Kbit/s-os telefonvonal, amely csatlakozik az európai nemzetközi hálózathoz, azon keresztül pedig mûholdas kapcsolatban áll a tengerentúllal. Az európai számítógépes hálózat kábelvezetékes, de most épül ki az európai optikai gerincvezeték, az ún. E-Bone, és erre csatlakozik majd a magyar (H-Bone) optikai gerincvezeték, amelyre a SOTE az ELTE-vel együtt kapcsolódik. Egyébként a márciusi felmérés szerint elektronikus levélforgalom tekintetében a SOTE az ország egyetemei körében a negyeik helyen szerepel. Egy olyan méretû hálózatban, mint a SOTNET rendkívül lényeges momentum az adatvédelem, illetve a jogosultságok kiosztása. A betegek név szerinti adatbázisa pl. nem érhetô el: név szerint nem lehet kérdezni, csak betegségkódok alapján. A rendszeren belül hétszintû védelmi kulcsrendet használunk, de a dolog így is elég kényes. A törzsállományokhoz csak meghatározott személyek nyúlhatnak meghatározott kódokkal -- de hát minden kódot meg lehet fejteni. Ha a Gazdasági rendszer adatait leolvassák más egyetemi alkalmazottak, az a kisebbik baj, de ha már a betegek adatbázisához fér hozzá illetéktelen személy, az komoly bonyodalmakkal járhat. Vannak szupertitkos állományok, mint amilyen az AIDS-adatbázis; ezt mi sem tudjuk megfejteni a Számítóközpontból, mert abban csak számkódok szerepelnek: ezeket néhány orvos készítette egy kódolási rendszer segítségével, és a megfejtését csak ôk ismerik. Másrészt létezik egy kutatói szabadság: a kutatók hozzáférhetnek mindazokhoz az adatbázisokhoz, amelyek a kutatáshoz biztosítottak. A szakirodalmi adatbázis hozzáférhetôsége az egyetemen kívüli személyek számára pedig gazdasági kérdés: mi drága pénzért vásároltuk. Egyszóval az orvosi egyetem adatbázisai a betegek regiszterei miatt nehezebben, illetve nem férhetôk hozzá, ellentétben talán más egyetemek adatbázisaival. A külfölddel való elektronikus levelezés a hálózat felhasználóinak ingyenes, de külföldi nem publikus adatbázis lekérdezésének kiadásait már nem fedezi az egyetem, vagy csak részben. @V""Pókhálótlanítás"@N A kórház-klinikai PC-s rendszert tovább kell fejelszteni: a jelenleg párhuzamosan mûködô gazdasági és orvosi rendszereket össze kell kapcsolni, ami a valóságos költségmegismerés szempontjából elengedhetetlen; hálózati szintre kell emelni a képfeldolgozást, ami pillanatnyilag kísérleti szinten történik az Ortopéd klinikán; a mûtôrendszer szintén kísérleti stádiumban üzemel a Transzplantációs klinikán: kamerával felvett mûtét képanyagának a teljes mûtéti adatbázissal együtt történô feldolgozását és hozzáférhetôvé tételét kell megoldani; ma már rendelkezünk számítógéppel vezérelt gyógyító eszközökkel, mûszerekkel, ezeket kellene a hálózatra kapcsolni úgy, hogy a vezérlôgépek a hálózattal kommunikáljanak, csak az a probléma, hogy ezek a berendezések nem nemzetközi szabvány szerint készülnek, kompatibilitásuk nem megoldott. Végül a SOTNET optikai gerincvezetékét át fogjuk alakítani 100 Mbit/s sebességû FDDI-gyûrûvé és a telefonhálózatot is átemeljük rá: ennek a digitális központnak lesz egy mûholdvevôje, amelyen keresztül nemzetközi távkonferenciákon is részt vehetünk. A SOTNET folyamatos fejlesztésének célja tehát, hogy a lehetô leghatékonyabb betegellátás érdekében az orvosegyetem munkatársai közvetlenül jelen lehessenek a hazai és a nemzetközi szakmai információcserében: a gyógyítás globális hálózatában. @KKis Endre@N